Interjú a pszichiáterrel József Attila pszichés betegségeiről
Skizofrén volt-e József Attila vagy borderline személyiségzavaros és depressziós?
Az alábbi interjú Németh Attila pszichiáterrel a közel 10 éve megszűnt medizona.hu portálon jelent meg 2009-ben; a fontos szöveget ma már nem találja a Google. Illetve itt majd vélhetőleg rája lel… – A közlemény a szerző bemutatásával indult:
Németh Attila pszichiáter. 1954-ben született Budapesten, 1978-ban végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Öt évig az Újpesti Kórház Neurológiai Osztályán dolgozott, majd – a ma már múlt idejű – Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe, a Lipótra került, ahol megkezdhette pszichiátriai tanulmányait. A következő állomás a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Pszichiátriai Tanszéke, ahol egyetemi adjunktusként dolgozott, 12 évig. A Nyírő Gyula Kórház II. Pszichiátriájának osztályvezető főorvosaként – többek között – újra indította a betegek művészetterápiás foglalkozásait. Az alkotóközösség a mai napig működik.
Németh Attila pszichiáter, tanít, gyógyít, ír. A tudományos cikkeken és könyvfejezeteken túl olyan műveket is, amelyekben a pszichiátriát nem bonyolult és ködös tudományként, a pszichiátereket nem csodabogarakként, a pszichés betegségben szenvedőket pedig nem sajnálatra méltó, érthetetlen kórral küzdő emberekként mutatja meg. Művészet és pszichiátria, művészek és pszichiátriai betegségek – orvosi érdeklődésének fontos területei. Imádja a szakmáját és a művészetet. Ha ideje engedi, síel. És sokat olvas, színházba és moziba jár: a kikapcsolódás munka is, hiszen alapanyagot kell gyűjteni az újabb kötetetekhez.
Skizofrén volt-e József Attila?
Medizóna.hu: Az életrajzából kiderül, hogy az érettségi után azonnal felvették az orvosi egyetemre. Azt is tudta már, hogy pszichiáter akar lenni?
Németh Attila: Az édesapám – Németh György, belgyógyász főorvos – is ezt a területet választotta volna, de az 1940-es években, amikor egyetemre járt, még reménytelennek tűnt, hogy a pszichiátriai betegeken érdemben segíteni lehessen: nem voltak sem megfelelő gyógyszerek, sem megfelelő terápiás lehetőségek. Apám így a belgyógyászatot választotta, de nagyon sokat tett azokért a betegeiért, akiknek a testi panaszai mögött lelki bajok húzódtak meg. Nehéz betegei voltak: sokkal inkább a pszichés zavaraikat kellett kezelni, mint az egyéb panaszaikat. Lelki egészségünk címmel könyvet is írt: ebben esettanulmányokon keresztül mutat be különböző kórképeket. Az érdeklődésemet tehát erősen meghatározta az otthoni indíttatás, amit egy 14 éves 
koromban elolvasott könyv még inkább megerősített. Benedek István Aranyketrec című műve, amely az intapusztai munkaterápiás telepről szól, fontos olvasmányélményem volt.
Igen, pszichiáter akartam lenni – s az egyetem alatt sem sikerült elvenni a kedvem ettől a területtől. Az igazi mélyvizet aztán a Lipótmezőn eltöltött időszak jelentette. Sokat tanultam és tapasztaltam ott.
Medizóna.hu: Az Aranyketrec egyik betege Karinthy Gábor, Karinthy Frigyes idősebbik fia, aki maga is nagyszerű költő, és komoly pszichés beteg volt. Innen ered az a fokozott érdeklődés, hogy a pszichiátriai kórokat a művészeten, egy-egy alkotói életúton keresztül mutassa be?
N. A.: Már fiatal orvosként foglalkoztatott, hogyan jelenik meg a pszichiátria a művészetben. Még a 80-as évek közepén, az egyik pszichológiai szaklapban jelent meg egy cikk, amely azt taglalta, hogy József Attila a skizofréniája ellenére is milyen szép verseket írt. Nekem már akkor az volt a véleményem, hogy a költő sokkal inkább a depresszió tüneteit mutatta, semmint az előbb említett betegségéét, s ezt el is mondtam a kollégáimnak. Többen egyetértettek velem, s néhányan biztattak, hogy írjam meg az elgondolásomat. Eltelt 15 év, míg egy, a témában nagy visszhangot kiváltó előadás után végre elhatároztam, összefoglalom mindazt, amit József Attila betegségéről el akarok mondani. Amikor a könyv néhány hónap múlva megjelent, némi szorongással vártam, mit fognak szólni hozzá.
Medizóna.hu: De miért? Hiszen szakmai körökben ismerték a véleményét.
N. A.: Nem is a pszichiáterektől tartottam, hiszen szakmailag teljesen biztos voltam abban, amit leírtam. Sokkal inkább az irodalmi közvélemény kritikáját figyeltem kicsit aggódva, s nagyon kellemes meglepetésként ért, mikor kiderült, hogy nagyon jól fogadták a könyvet (ami pillanatok alatt el is fogyott – szerk.). Nekem azért fontos ez a könyv, mert meg tudtam mutatni, hogy József Attila művészetéhez a depressziója is hozzátartozik, s ezt nem elhallgatni kell, hanem ezzel együtt kell megérteni és értékelni a verseit. József Attila attól, hogy pszichiátriai betegségben szenvedett, nem kisebb, hanem még nagyobb jelentőségű alkotó, hiszen a betegsége ellenére tudott nagyszerű verseket írni.
Medizóna.hu: A József Attila pszichiátriai betegségei című könyv 2000-ben jelent meg, s azóta több kiadást is megélt. Művészeti vonzódása azóta is töretlen: alapanyagot pedig bőven szolgáltat a festészet, az irodalom, hiszen a tehetség sokszor pszichés zavarokkal társulhat.
N. A.: Az a fokozott érzékenység, amely a legtöbb művész sajátja, valóban jobban hajlamosít a pszichés bajokra. Mivel ezek az emberek érzékenyebben reagálnak a külvilágra, ezért könnyebben csúszhatnak bele depresszióba, vagy más szorongásos betegségbe. Egy tehetséggel megáldott ember azonban az alkotásai révén akár ki is védheti a betegségét – az alkotás maga is terápia -, de ha ez mégsem sikerülne, akkor is hitelesen tudja megjeleníteni, mit is jelent például alkoholfüggőnek lenni. És nem csupán magán segít azzal, hogy kiírja, megmutatja az állapotát, hanem azoknak a sorstársainak is, akik – tehetség híján – nem tudják ezt így kifejezni. Egy pánikbeteg – és a családja – például szembesülhet azzal, hogy a betegsége nem szégyen, nincs egyedül a gondjával, és hogy a tünetei egy valóban létező állapot tipikus jelei.
(…) a szédülés ijesztő volt, félelmetes és szégyenletes; volt benne valami megalázó, valami méltóságellenes (…) Természetesen nem tehetett róla, dehogyis… Testi zavar, múló rosszullét, kimerültség, így mondta az orvos is; mikor rövid idővel az első „roham” után másodszor, sőt harmadszor is jelentkezett (…) De aztán megnyugtatták, hogy „nincsen semmi szervi baja”, szíve egészséges – (…) idegesség, kimerültség az egész.” (Márai Sándor: Válás Budán)
Medizóna.hu: Moretti Magdolnával közösen jelentette meg azt a Psyrodalmi szöveggyűjteményt, amelyben „didaktikus magyarázat helyett kórképekről, egyéni és családi drámákról mindent – és azon túl is – elmond egy jól kiválasztott szemléltető vers vagy prózarészlet.” Azt is írják még az előszóban, hogy iránytűt szeretnének nyújtani az olvasónak, hogy követhessék a költőket a lélektan ösvényein, s azt ígérik, nem csupán a művészeket, hanem magunkat is jobban megérthetjük. Mondjon néhány tipikus példát a könyvbeli alkotók és művek közül.
N. A.: Az alkoholizmussal kapcsolatos szövegrészletekből például világosan kiderül, hol húzódik az a határ, amikor már betegségnek tekinthető az ivás. Az alkoholfüggő Cholnoky László fantasztikus kisregényt irt erről az állapotról: aki elolvassa, hiteles képet kap a betegségről. Ugyanakkor Ady Endréről, aki az idézett szövegrészletekben leírja ivási szokásait, feltételezhető, hogy bár sokat ivott, nem vált függővé, míg Hajnóczy Péter szövegei egy masszív alkoholista képét mutatják.
„Jöhetnek a rémképek, gyújtott cigarettára, de most már csakugyan félt tőlük. (…) Először egy prémgalléros, rezzenéstelen tekintetű vénasszonyt látott, régimódi kalapján fekete papírrrózsa. (…) Végül a halott várost látta. (…) valami azt súgta: soha nem jut át a halott városon. Ott botladozik majd a sárga falak között, míg összeesik és meghal. Nem látja többé a feleségét (…) A férfi ott ült az íróasztalánál, egész testéről patakokban folyt a veríték. Delírium tremens?!” (Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából)
Medizóna.hu: Melyik pszichés betegségre találtak a legkönnyebben példákat?
N. A.: Depressziót bemutató szövegeket egyszerű volt találni, hiszen, ahogy már szó volt róla, erre a hangulati betegségre az alkotók a legérzékenyebbek. Juhász Gyula verseiből mindent meg lehet tudni a depresszióról, de jó példa William Styron amerikai író Láthatatlan sötétség című regénye, amelyben a saját hangulati zavaráról számol be. Hiteles szövegeket találtunk a játékszenvedély leírására Dosztojevszkij zseniális művében, A játékosban, és a betegség prototípusát leíró Kellér Andor regényben, A rulettkirályban.
Medizóna.hu: Az anyaggyűjtés közben találkozott-e olyan művel, amit korábban nem ismert?
N. A.: Arról, hogy Bulgakovnak is volt kábítószeres időszaka, nem tudtam, és csak Morfium című novellájának elolvasása után kezdtem keresgélni a részleteket. Bergman önéletrajzi írásai is újak voltak nekem: ezekben szorongó gyermekkoráról számol be.
Medizóna.hu: Valószínűleg, nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, újabb előadások, könyvek készülnek a pszishés zavarokkal küzdő alkotókról.
N. A.: Karinthy Gábor életét és betegségét mindenképpen szeretném újragondolni, hiszen az ő betegsége sem sima skizofrénia volt. Elutaztam Intapusztára, megnéztem a kórlapját, s úgy gondolom, hogy a depressziója mellett nagyon erősen kényszeres beteg is volt. És hogy ne csupán az irodalom területéről hozzak példát, mostanában több előadásomban is Toulouse- Lautrec életén keresztül mutattam be azt, hogyan határozhatja meg egy ember életét a betegség. A festő törpenövésű volt, s gyerekkorában sokszor ágyhoz volt kötve. Ilyenkor rajzolt, hogy elüsse az időt, s mivel tehetséges volt, de nem élhette az arisztokraták megszokott életét, más utat választott. A bordélyokban talált otthonra, alkoholista lett, ugyanakkor remekműveket alkotott. Ő írta, hogy ha nem lett volna beteg, nem kezdett volna festeni. Néha még a betegség is jó valamire. Az utókornak mindenképpen.
A borderline személyiségzavar volt József Attila betegsége?
Németh Attila 2018-ban egy előadásában a borderline személyiségzavart nevezte meg József Attila eredendő pszichés betegségének.
„A borderline személyiség esetén az egyetlen dolog, ami stabil, az instabilitás, minden más változik” – mondta. Ez az instabilitás kihat az egyén hangulatára, érzéseire és kapcsolataira egyaránt. A borderline zavarra az impulzivitás mellett a szélsőségekre való hajlam is jellemző. Mint tudjuk, József Attila az ideológiai szélsőségekre is kimondottan fogékony volt.
A szakember ezzel a mondattal zárta előadását: „József Attilánál egy borderline személyiség talaján depresszió alakult ki, ami a pszichotikus szintet is elérte. A magas szuicid kockázat egyértelműen megmutatkozott”.
Kulcsszavak Google-kereséshez: skizofrénia, depresszió, borderline személyiségzavar, a kénszerbetegség terápiája, művészetterápia
Ajánlott olvasmányok
Kommentek