pszicho blog weblap

Berniczky Éva A bábozódás kora 1. rész > 2. rész > 3. rész Gedő bácsikám nem csokoládéval vagy gumicukorkával halmozott el már-már rögeszmésen, életnagyságú hajas babákat kaptam tőle. Igazságtalan és valótlan lenne azt állítani, hogy úgy viselkedett, mint egy cukros bácsi, mégis ez az idétlen és hatásvadász párosítás jut eszembe, talán a játékok beteges mérete… Tovább »

Igen, csak akkor történhetett, amikor hosszabb ideig nem találkoztak. Ő havonta egy vagy két alkalommal várta itt, a megszokott helyükön, ült órákig ugyanennél az ablak melletti asztalnál, és ahogy hiányérzetével, úgy a kupacokba rakott borítékokkal sem tudott mit kezdeni. Maradék sörét lötybölgette a korsó alján, közben, ahogy most is, ki-kinézett a beépített üvegen túli téli… Tovább »

A legendás költő és filozófus életrajzát közös kutatásaink alapján öcsémmel, Kállay Laborddal dolgoztam fel. Az alábbi összefoglaló közös szellemi tulajdonunkat képezi. 12 sornál hosszabb idézetek átvétele csak a szerzők hozzájárulásával jogszerű.Évtizedek óta érdeklődünk az irodalmi furcsaságok és egzotikumok iránt, Jeopardy e tekintetben minden igényünket kielégítő alanynak bizonyult. Örömmel adom közre kutatásaink első eredményét. Titok és… Tovább »

Ezt azért BDK aligha teszi ki az ablakbaCsordás László írja netnaplójában (2011.03.28): …hajnali egyig böngésztem Balla D. Károly naplójegyzetfüzérét (2000±3). Immár másodjára ülök neki.  Bármennyire is kordokumentumokként akarom kezelni a jegyzeteket, mindig egyfajta lélektani regényt olvasok ki a kötetből. A fikcionáltság talán azért erősödik fel az értelmezésemben, mert BDK jegyzetei mögött ott látom a szelíden… Tovább »

Budapest, Madách-tér Nem is tudom, mit rühellek jobban, a Spielberg-filmeket vagy a Nemzeti Konzultációs Tanácsot. Előbbit főleg azért, mert a Párbaj óta eladta a lelkét a hollywoodi giccsiparnak (bár nem olcsón), utóbbit meg minden politikától függetlenül azért, mert kedvenc parkolóhelyemet a Madách-téren lefoglalták a rohadt nyereményautójukkal. Így aztán marhára megörültem, azt hittem, egymásrataláltak, és a… Tovább »

Naná, hogy augusztusban két hétre mégis legördültem a Balcsira. Pedig az idén ki akartam hagyni. De ha megszólal a vér szava… Hoppá, ez valami képzavar akart lenni. Túl sok kárpátaljai szájtot olvastam mostanában, úgy látszik, ragadt rám valami, nemcsak a fáradtolaj, amikor szét kellett kapni a rocsó motorját. (Fogalmam sincs, honnan vette a szolgálat, hogy… Tovább »

A kárpátaljai magyarság erkölcsi válságban van. Ezt egy társaságban hallottam. Z.I. mondta, aki odaátról átszármazott festő és grafikus, de most lovakat tenyészt egy tanyán. Velem ellentétben intenzív kapcsolatot ápol az “otthoniakkal”. Érdekelt a téma, rákérdeztem: mégis, mire gondol. Nagyon sok meggyőző érvet hozott fel, amelyeket a magam gyérebb tapasztalataival inkább igazolni tudnam, semmint cáfolni. Ám… Tovább »

Víz, víz… Tizennyolc éves korom óta a tavalyi volt az első év, hogy nem láttam a tengert, és tíz éve az idei az első, amikor nem vállalok nyárra munkát a Balatonon. Furcsa érzés, furcsa, hogy el tudok szakadni, hogy ki tudom magamból szakítani azt az olthatatlan vágyat, amely a vízhez fűz. Vagy három évvel ezelőtt… Tovább »

Teljes nevem Kállay Ottó Béla Adalbertovics, ami, valljuk be, nagyon hülyén hangzik. Mentségemre szóljon, hogy így együtt soha nem használtam. Az Ottót soha nem szeretem, bár a régi hivatalos okmányaimban ez szerepelt a Béla nélkül és az atyai névvel megtoldva, amelyet szláv szokás szerint ragasztottak az enyémhez – mindez oroszos átírásban (Otto Adalbertovics Kallaj). Ebben… Tovább »

A szárazföldi hajónapló és a pszichoblog Irodalmi-naplóírói próbálkozásaim számosak, webre kettő került; ezek el is térnek, meg össze is kapcsolódnak, sok ellentmondás nehezen hidalható át, mert bár mindkettőt én írtam, két alternatív önmagamat is megalkottam közben. A Szárazföldi hajónapló szerzője szerint anyám és nagyszüleim trianoni menekültek voltak, 44-ben visszaköltöztek Beregszászba; pechükre. Anyám férjhez ment erdőmérnök… Tovább »