![derealizáció]()
Mi a derealizáció?
Mi a derealizáció?A derealizáció a külvilág általunk történő érzékelésének, felfogásának, megtapasztalásának olyan megváltozása, amelynek következményeként a külvilág irreálisnak, álomszerűnek vagy rajtunk kívülállónak tűnik. Egyéb tünetek is felléphetnek, olyan képzetünk támad, mintha a környezetünk történéseiből hiányozna a spontaneitás, hiányozna az érzelmi viszonyok sokszínűsége és mélysége. A derealizáció vagy valóságvesztés egy disszociációs tünet, amely például egy súlyos stressz pillanataiban jelentkezhet.
Pszichológiai szempontból
a derealizáció a külvilág irreálissá válásának szubjektív tapasztalata.
A tünetről a páciensek gyakran számolnak be úgy, hogy ködön át, üvegtábla vagy fátyol mögül érzékelik a világot, amelyből hiányzik az elevenség. Gyakori a déjà vu érzése. A jól ismert helyek idegennek, bizarrnak és szürreálisnak tűnhetnek. Az ilyen észlelési rendellenességek kiterjedhetnek a hallásra, ízlelésre és illatérzékelésre is.
A környezet megismerése és érzékelése egyfajta pszichológiai identitás és emlékezet kialakulásához vezet, az emlékezet alapja pedig a megtörtént dolgok és a történés helyének az azonosítása. Amikor az emberek derealizációs állapotban vannak, akkor blokkolás alá esik ez az azonosíthatóság, egyfajta a kognitív károsodás történik, lehetetlenné téve az azonnali emlék-visszahívást és a valós térérzékelést, illetve ezek összekapcsolását.
Ezt legjobban úgy lehet megérteni, mint az egyéni érzések helyett az érintett egy idegen személy észlelésében látná az eseményeket; ezért nem tudják megfelelően feldolgozni az információkat.
A kísérőtünetek magukban foglalják a deperszonalizációt.
A deperszonalizáció és tünetei
A deperszonalizáció az érzékelések személytelenné válása, a nem én látom, nem én hallom ezt érzése. A deperszonalizációs zavar jellemzője a testi és szellemi folyamatoktól való tartós vagy visszatérő elkülönültség érzése. Az észlelő kiesik saját énjéből, helyette egy idegen entitás lép, az közvetíti az emiatt furcsává, különössé, érthetetlenné vált tapasztalatokat.
Ebben módosult, zavart tudatállapotban az egyén általában úgy érzi, mintha saját életének kívülálló megfigyelője lenne, eközben önmagát és a világot is valótlannak és álomszerűnek érzékeli.
A deperszonalizációs szindrómában szenvedők identitása mintegy megcsúszik, így önazonosságukat, önnön testüket és személyes létezésüket torzult formában érzékelik, és ez igen kellemetlen, kínos érzéssel tölti el őket. A deperszonizáció átélése akaratlagosan is előidézhető, krízishelyzetben önvédelmi reflexként működhet, például nem kívánt szexuális élmény elszemélytelenítésével. Erőszak esetében a nemi aktust a szenvedő fél úgy teszi elviselhetőbbé, hogy mintegy testén kívül helyezi magát.
A valóságvesztés és személyességvesztés tünetei gyakran csak átmenetileg jelentkeznek, kombinálódva a szorongással, pánikrohammal és a fóbiás tünetekkel. Súlyosabb esetekben a tünetegyüttes évekig fennállhat, újból és újból visszatérhet
Nem ritka, hogy a pszochológushoz forduló betegek nagyon nehezen tudják elmondani panaszaikat, minden esetben szükségük van a szakember empátiájára, mivel betegei attól félnek, hogy őrültnek nézik őket.
A derealizáció és deperszonalizáció okai
A derealizáció és deperszonalizáció okai változatosak. Okozhatja magas láz, alkohol, drog, agyrázkódás, agyvérzés vagy a központi idegrendszer más károsodása, kiválthatja lelki trauma, kialvatlanság.
A derealizációs és deperszonalizációs zavar egyéb pszichiátriai megbetegedés tünete is lehet. Ezek között
- az első a szorongás (annak valamennyi változata a szociális fóbiától a generalizált szorongáson és pánikbetegségen át az agorafóbiáig és kényszerbetegségekig)
- a második a depresszió
- a harmadik leggyakoribb kiváltó ok a pszichotrauma, a sokszor életveszélyes helyzet átélése, pl. baleset, háborús élmény, illetve súlyos betegség vagy sérülés, esetleg lelki terror, fogva tartás, szexuális abúzus
Az érzékelési zavarok kezelése
Viselkedési és érzékelési zavarok kezelése – deperszonizáció
Az említett két kórisme kezelésében a feltáró jellegű pszichodráma gyakorlatok, a tudatosító pszichodinamikus terápia, a kognitív viselkedésterápia és a regressziós hipnózis bizonyult hatékonynak. Egyes pácienseknél a nyugtatók és az antidepresszánsok is segítenek. Sok kóresetben a teljes gyógyulás elérhető, elsősorban azoknál, akiknél például a stresszt kiváltó okok a terápia során elháríthatók. Lenyűgöző öngyógyulásokat is dokumentáltak a terapeuták.
A valóságérzékelés megváltozása.
Valóságvesztés vagy derealizációs szindróma: amikor a külvilág képtelennek, idegennek, rajtunk kívülállónak tűnik. A deperszonalizációs zavar tünetei, okai, kezelése gyógyszerek nélkül. Viselkedés terápia és más gyógymódok részletesebben:
Weboldal optimalizálás tartalommarketing eszközökkel – Google helyezés javítás
Kommentek