1.0pszicho blog weblaphttps://weblap.cafeblog.hudr.kallayhttps://weblap.cafeblog.hu/author/dr_kallay/<p>Ezt a versciklust a szerző szuggesztív előadásában volt szerencsém először megismerni, Keszthelyen, a Csokonai-napok rendezvényén, ahol is <b>a mindig tudatosan gömöri nyelvjárásban beszélő költő</b> e szavakkal kezdte előadását: "Ezt a versemet kivételesen gömöri tájszólással fogom elmondani". Hát... betartotta. Egészségünkre!<br /><br /><br /><span style="font-size: large">Hizsnyai Zoltán</span><br /><br /></p> <h2 style="text-align: center">Nyár–Ősz–Tél</h2> <blockquote> <blockquote> <h3>Sör–Bor–Pálinka</h3> – triptichon –<br /><br /> <h3>I</h3> <br /><b>(Présburgi ser-leg)</b><br /><br />a szürke csend<br />az ürgén szürke csönd<br />– fül vagy csak fülke cseng<br />mit hanggá gyűrt kecs önt<br />reá és csüngve csöng<br />csobban a báj a csent<br />elhallott ámde szent<br />világ-nagy kriglibent<br />s mint szöszke haj lecsöng<br />az űr kénsárga fent<br />sárkánybélsárba fent<br />hűs sert izzad a csap<br />csebréből majd´ kicsap<br />csecse csöcs rajt´ a föl<br />csücsöríts rajta föl<br />ne vesszen kárba árpa hab<br /><br />ont sört a sönt<br />és döntve önt<br />megdöntve önti a<br />sort sörbe ölt<br />löködve tölt<br />s önt is lecsorgia...<br /><br />– így jár ki költ<br />vált sörre sort<br />combján lészen <br />foltos a sort<br /><br /> <h3>II</h3> <b><br />(Árpád-medencei bor-szüret)</b><br /><br />boroszlán borzong, köd kereng,<br />borsódzik kosbor, borbolya,<br />még alig pirkad, épp csak földereng<br />a borzas tőke, s fel-felhortyog a<br />bongor alól a csélcsap föld, de reng<br />a csupasz csülkök alatt már a kád,<br />kadar-lé kacskáz, mint a vércsapa<br />rézsút a rézsűn, csemcseg tar borág,<br />pittyedt biling közt szöszmötöl–<br />hatol egy szellet lejjebb, szétcsap a<br />bongyor belekben, bornírt farpofát<br />próbáló vinkó, ó, te fürge must,<br />ne kuporítsd le e büszke genust,<br />légyen nyughelyed deszkaszarkofág,<br />karcos kadávered<br />ne gyalázzák kofák,<br />mert még az áslóg rád mered,<br />leveted kettős hevedered,<br />szétpotyognak a dongafák<br />s szülőöledbe ered leved...<br />    Mi lesz veled,<br />    ó, jó magyar,<br />    kóbor porondba süllyed az agyar?<br />    avagy miféle hóbort<br />    a nyers agyagból nyelni óbort?<br />...Csak annak adj, kit igaz szomj sanyar,<br />egy verdung csigert lopj elém hamar,<br />vagy inkább tölts meg mindjárt egy bokályt,<br />sajtárral hordd a jóféle nedűt,<br />szagos muskotályt<br />és hárslevelűt,<br />zsongjon a bárzsing,<br />kezdődjön a hepaj;<br />fogytán a furmint?<br />hát sebaj!<br />eressz egy déjá vu-t,<br />ragadd meg karcos kéknyelűd,<br />mikéntha hajdan – ó, ne szánd hát,<br />lapaj kupádba meregess leánykát,<br />ne szánd csintalant,<br />markold a csínt alant,<br />s dönts teli egy vendelyt,<br />hajtsd fel, mint a pendelyt,<br />várd meg, amíg megült,<br />csak azután köpüld,<br />így lelj benne enyhelyt.<br /><br />Mert borítja immár iromba<br />vásznát reád a szürkület,<br />rozsdát seper a nyári lombba,<br />idén már nem lesz több szüret.<br />Az ember lomha, méla, rest,<br />valami védett szögletet keres,<br />s még oly makacs,<br />csimpaszkodik a kacs,<br />tartja a fürt<br />helyén az űrt,<br />pedig a puttony már merő ragacs,<br />ájult a gége, s a hordó hasas.<br /><br />Bordó bordűrt borít a borzderes<br />égboltra bő bornyújából az est...<br /><br /> <h3>III.</h3> <br /><b>(A gömöri égettbor tora)</b><br /><br />Hej, de őszbe hajlott a határ egyszerre,<br />rozsda ütközött ki amarra, emerre:<br />füzek boglya-haján, karcsú cser levelén<br />– árkok mélyén immár erjed a televény,<br />dévaj, füttyös szelek járják a hegyhátat,<br />összeakaszkodnak, egy a másra támad.<br />Addig gyömöszkélik egymást egyre feljebb,<br />felrugallik burka ellős fellegeknek.<br /><br />Szilánkol, darvadoz, igencsak pilinkél,<br />pedig még a rögöt meg se fogta a tél.<br />A murci elejét épp csak most hajtánk le,<br />az újbort meg le se fejtettük még – s ládd, e!<br />– alig hogy lepi fenn a horhót a porhó,<br />a csövekben kotyog már a papramorgó.<br />Cirkál, gebeszkedik, egyszer-másszor cseppen,<br />alig lel utat a hervadt rézerekben.<br /><br />A napok már egyre rövidebbek pedig,<br />s még ez a rövidebb is hamarabb telik,<br />gyérül, hamvasodik a bozontos üstök –<br /><br />forró ákovitát ringatnak az üstök.<br />S egyszerre iszonyú ihatnékunk támad...<br />Vond meg, Lojzi! Hogy a rák egye a májad!<br />Bugyogjon a gugyi, zubogjon a cujka!<br />Durzadjon ágyékunk nagy, hoporcsos sulyka.<br /><br />Vond meg! Ropjon olyan csárdást rajtam az öl,<br />hogy cserfes ajkain túlcsorduljon a föl!<br />Ne leljen magamban a sanda alkonyat,<br />csobogjon barkómon kétoldalt ácskonyak!<br />S majdan, ha elapadt terebes csutorám,<br />sélyémben is legyen ölemnél egy csobán,<br />takaros batalé, egy csöcsös bokolyó,<br />még ha csontra fonnyadt is már a fokoló.<br /><br />Vond! .. De mégse! Nézd, hogy dájcsol, ugrabugrál<br />vén markomban ama dugván dugva dúlt grál,<br />csapzik arany prémje, bukéja boróka...,<br />szája habzik, fújtat, mint a veszett róka.<br />... Bócorogjunk haza, amíg menni bírunk,<br />nehogy a dagványban leljük meg a sírunk...<br />Elernyed a bélhúr, lefittyen a vonó,<br />három teliholdat vonít meg egy kopó.</blockquote> </blockquote> <div style="width: 600px">__________</div> <p>Hizsnyai Zoltán - Fonó együttes: <a href="http://ungparty.net/marketing/sor-bor-palinka/">Sör, bor, pálinka (seo-marketing)</a></p>rich