1.0pszicho blog weblaphttps://weblap.cafeblog.hudr.kallayhttps://weblap.cafeblog.hu/author/dr_kallay/<div>Magam is jelen voltam ezen a fura bemutatón. <strong>Fekete J. József</strong> megnyitó beszéde a könyv bemutatóján, 2003. febr. 22-én igazán megragadott, bár BDK nem épp a kedvencem:</div> <h1 style="text-align: center"><strong><span style="font-family: Verdana;font-size: 18pt">Elmagányosodás</span></strong></h1> <div style="text-align: center"><strong><span style="font-family: Verdana">Avagy minden kritikus tudja: könnyebb a könyvet megírni, mint beszélni róla</span></strong></div> <h3 style="text-align: center"><strong><span style="font-family: Verdana">Balla D. Károly: VakCina. Liber-All. 2003.</span></strong></h3> <p> </p> <div><strong><em><span style="font-family: Georgia">Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!</span></em></strong></div> <div><span style="font-family: Georgia"><br />Szívemnek kedves kiadvánnyal jelentette be indulását a Liber-All Kiadó, Balla D. Károly <em>VakCina</em> című, vegyes műfajú kötetével, ezért engedjék meg, hogy néhány keresetlen gondolattal hozzájáruljak a könyv népszerűsítéséhez.</span></div> <div><span style="font-family: Georgia"><br />Maradandó ez a könyv, mint a hajdani védőoltás nyoma a karunkon, és e maradandósága által máris több mint könyv, inkább bélyeg, billog inkább, vagy pecsét lenyomata, ami hitelesíti a szerzőnek az irodalom illékony közegében felsejlő, sohasem teljesen megfogható, biztonsággal nem azonosítható lényét. Száraz lenyomat a dupla sorközök fölött, ami egybefogja a mozaik széttartó erőktől egymásnak vetülő kockáit, vagy még inkább pásztorlevelek öles kutyanyelvei végén pirosló viaszba nyomott gyűrű monotípiás negatívja, ami lehetne például pecsétje az intellektust magába záró félelmek ajtajának, őrzője az akcidentalizmus kifürkészhetetlenségével szemben. Lakodalmi fonott kalács méretét meghazudtoló aranytányér-pecsét az egyiptomi papok nyakában, vagy az életet jelképező „anh” keresztje a fáraó fülönfüggőjén: jel, pecsét, lenyomat.</span></div> <div><span style="font-family: Georgia"><br />Az élet megértésének lenyomata, Hermész Triszmegisztosz bölcseletének gyakorlati megvalósítása, a „fordul a kerék” tapasztalatának szépirodalomként megfogalmazódó kőnyomata. Természetesen távol attól, hogy a szerző a hermetizmus paravánja mögül nyilatkozna meg: az őszinte és egyenes beszéd híveként egyaránt nyílt és közvetlen versben és prózában, fikcióban és esszében. Pedig az irodalmár eredendően ősi magatartása az elmagányosodás. Nem az egyedüllétként értelmezett magány, hanem a magányosság lelkiállapotának kialakítása vagy elérése, egy olyan virtuális tér maga köré való építése, amelyben szelleme egyedülállóvá válik, és olyan energiák birtokosává lesz, amelyek ha csak parányit, de lendíthetnek a keréken, kimozdíthatják azt holtpontjából és elindíthatják a hátrányt előnybe fordító mozgást.</span></div> <div><span style="font-family: Georgia"><br />Ez Balla D. Károly könyvének bölcsessége: az elmagányosodásból mozgást generáló bizakodás. A kötet <em>VakCiNéma</em> című fejezetének alapötlete, hogy siketeknek és vakoknak felváltva néma- és vakfilmeket vetítenek, eleve az embernek a hatványozott hátrányok előtti kiszolgáltatottságát példázza. A mozi nézői, illetve hallgatói leggyakrabban a River Of No Return előadásaira ülnek be, lenyűgözve élvezik a szilaj folyóval folytatott heroikus küzdelem képkockáit, a siketek fülében ott dübörög a sziklákon átrobajló víz, a vakok látják a tutajt kormányzó fiatalember karjának dagadó izmait, orrukban elválaszthatatlanul összemosódik a fáradtolajjal átkent deszkapadló szaga és az előadás szünetében kézi pumpával szétfújt rózsavíz illata.</span></div> <div><span style="font-family: Georgia"><br />A véletlenszerűségekkel való tudatos szembefordulás filozófiáját olvashatjuk ki a következő, <em>V-akcidencia</em> című ciklus szabad- és prózaverseiből. Szinte minden vers formailag különbözik a többitől, ha nem is kimondottan verstani értelemben, a költői megszólalás tekintetében mindenképpen: az aforisztikus megállapítástól a monológon át a dialógusig, majd a többszólamú, párhuzamos szerkesztésű költeményekig változik a megszólaló perszóna hangja, modalitása, tonalitása. Vagyis inkább perszónáké, mert ez a költő valódi arca, a megszólaló személyek folytonos változása, minden vers egy külön perszóna, olykor több is, együtt a végtére is egynemű és önazonos személy, a költő drámájában, az újabb és újabb alkotások felé sarkalló versek kudarcaiban. Hiszen a költészet a szabadság műfaja, a dolgokat nem érinti, és nem birtokolja, hanem feloldja őket és a levegőbe fújja... egy-egy költemény a beteljesületlenség illékony kudarca, az újabb költemény, az újabb perszóna felé hajszol. Számomra különösen fontos a <em>Campus Stella</em> és a <em>The Night Ride Across the Caucasus</em> opus, hiszen ezekben a versekben nyílik meg a szerző leginkább a soron következő, <em>VakCina</em> című fejezet esszéisztikus, vallomásos prózája irányában, mintegy bevezetve az olvasót abba a személyes szférába, amelynek a még irodalmon belüli kifejezésére csupán a költészet és az esszé ad lehetőséget. Meddig feszíthető a húr a literatúra hangszerén, hogy a pengetés még artikulált hangot csaljon elő belőle, illetve, meddig használható a bölcselet, hogy a fokozódó igyekezet egyre erősebb ellenállásba ütközik, amiből következően engednünk kell a nyomásnak, hogy az megszűnjön. Ez itt a fő és megkerülhetetlen kérdés. Vagy, miként <a href="https://ungparty.net/">Balla D. Károly írja</a>: „Meg kell előbb kicsit betegednünk ahhoz, hogy később ne legyünk nagyon betegek”. </span></div> <div> </div> <div><span style="font-family: Georgia">Erre szolgál a <em>VakCina. </em></span></div> <div> </div> <div><hr /> <h3 style="font-weight: 400">Balla D. Károly</h3> <h2 style="font-weight: 400">The Night Ride Across the Caucasus</h2> <p style="text-align: center"><em>Dzsidzsinek</em></p> <p style="font-weight: 400;padding-left: 30px">ahogy át és keresztül<br />keresztül a pompás magasakon<br />ahogy a lábak paták pedálok kerekek<br />ahogy a kaptatás üteme a tüdőben fülben halántékon<br />ahogy sípol dagad lüktet<br />roppanásig dagad és mindegyre elalél<br />és ahogy a ritkuló légben az elme elmereng<br />ahogy az elme reng rendül megdöbben<br />mert lentről még nem tudni nem sejteni elképzelni se lehetséges<br />mert lent minden ismerős és minden belakott<br />a zugok a gondolatok<br />lent mindent tudsz és mindenre van magyarázat<br />és azt hiszed hogy mit neked<br />hogy bármikor meghághatod<br />mint engedelmes nőt<br />nem kellenek kötelek hágcsók<br />elég pár bók és ügyes csók<br />és már túl is jutottál rajta<br />gondolod lentről<br />lentről a magasság kicsinység<br />de a magasban a lent válik kicsinyessé<br />ó mit is kerestél ott<br />mit kerestél köztük azon a laposon<br />a mosoly arcodon - alig látni - átoson<br />alig látni a ritka levegőjű sűrű éjszakában<br />alig látni bármit is<br />nincsen hold és nincsenek csillagok<br />csak valami nem is fény nem is szín derengés<br />ahogy körbefogja a dolgokat<br />csak a lüktetés<br />a kaptatás üteme<br />ahogy a lábak paták pedálok kerekek<br />fel egyre feljebb<br />és végre<br />végre ott vagy a gerincen<br />lelked nagy vízválasztójánál<br />két világ határán<br />ÉS VÁLASZTHATSZ<br />elgyötrődtél de választhatsz<br />légszomj kínoz de választhatsz<br />elfogyott az ennivalód de választhatsz<br />nincs egy korty vized de választhatsz<br />se lámpád se takaród de választhatsz<br />még azt is megteheted hogy a nemválasztást választod<br />ezért<br />csak ezért kellett ide feljönnöd<br />nem azért hogy bevárd a hajnalt<br />és a nap fényes felkeltét megcsodáld<br />nem azért hogy másnak magadnak bárkinek megmutasd<br />nem azért hogy messzebb légy a poros lapostól<br />nem azért hogy közelébb az Araráton lakóhoz<br />hanem hogy megérezd<br />ahogy a lábak paták pedálok kerekek<br />ahogy a lüktetés tüdőben fülben halántékon<br />ahogy a ritkuló légben a csillagtalan sűrű éjszaka<br />után<br />lelked vízválasztóján<br />eldöntheted<br />ezért kellett át és keresztül<br />hogy érezd<br />most már akár vissza is<br />mielőtt megvirrad</p> <p style="font-weight: 400;padding-left: 30px"> </p> <p>Bár a vers fölött az én nevem áll, ez inkább csak formalitás, hiszen szerzőségem ez esetben enyhén szólva kétséges, bizonytalan. Akkor is, ha a költemény a Liber-ALL kiadó által most megjelent <em>VakCina</em> c. könyvem részét képezi. Ugyanis ez a kiadvány sok tekintetben eltér a megszokottól. Ennek részletezésére itt nincsen mód, annyit azonban szeretnék leszögezni, hogy a <em>Night Ride...</em> létrejöttében a sajátommal azonos jelentőségű szerepet játszott az ajánlásban említett Dzsidzsi csakúgy, mint a verset a virtuális könyvbemutatón előadó Bodolay Klára, továbbá maga az alkalom, a helyzet, amelyben szerzői mivoltom feloldódhatott. További részletek itt: <a href="http://liberall.hu/arch/kiado/" target="_blank" rel="noopener">http://liberall.kht.hu</a>. <em>(BDK)</em></p> </div>rich