{"version":"1.0","provider_name":"pszicho blog weblap","provider_url":"https:\/\/weblap.cafeblog.hu","author_name":"dr.kallay","author_url":"https:\/\/weblap.cafeblog.hu\/author\/dr_kallay\/","title":"Sajt a s\u00f6rben","html":"

Berniczky \u00c9va

A b\u00e1boz\u00f3d\u00e1s kora<\/span>

<\/h2>\r\n
1. r\u00e9sz<\/a> <\u00a0 2. r\u00e9sz<\/a> < 3. r\u00e9sz<\/b><\/i><\/div>\r\n
\u00a0<\/div>\r\n
Nyomaszt\u00f3 \u00e1lmaim egyre k\u00f6zelebb hozt\u00e1k a val\u00f3s\u00e1got. Azon a tavaszon Ged\u0151 b\u00e1csik\u00e1mnak \u00e9s Dombinak nem kellett elutaznia, a foly\u00f3 t\u00falpartj\u00e1n az apr\u00f3 h\u00e1zak k\u00f6z\u00f6tt egy irdatlan nagy hod\u00e1ly \u00e9p\u00edt\u00e9s\u00e9hez fogtak. Amikor elk\u00e9sz\u00fclt, hozz\u00e1l\u00e1ttak a bels\u0151 munk\u00e1latokhoz, amelyeknek a v\u00e9g\u00e9n Dombi praktikus figur\u00e1kat ping\u00e1lt a mennyezetre. Az \u00e1br\u00e1zatuk a k\u00f6rny\u00e9kbeliek szerint Ged\u0151 b\u00e1csik\u00e1m kisl\u00e1ny\u00e1ra eml\u00e9keztetett, de a test\u00fcket szem\u00e9rmesen elhallgatt\u00e1k, mintha senkit sem \u00e9rdekelt volna a nyak alatti r\u00e9sz. Mintha soha senkinek nem lett volna \u00f6lt\u00f6ztet\u0151 bab\u00e1ja, merthogy levetk\u0151ztetve angyalok repkedtek odafenn, fel\u00f6lt\u00f6zve kozmonaut\u00e1k. Dombi rendel\u00e9sre sz\u00e1rnyakat csatolt r\u00e1juk, k\u00e9s\u0151bb meg overallba b\u00fajtatta \u0151ket, azt\u00e1n megint angyalos id\u0151szak k\u00f6vetkezett, meg habos felh\u0151k. Persze felismertem kin\u0151tt overallomat az \u0171rhaj\u00f3s figur\u00e1kon, \u00e9s haragudtam Dombira, ami\u00e9rt k\u00e9kg\u00e1licra festette a pirosat. Akkor kioktatott, hogy messzir\u0151l \u00e9s hunyorogva kell n\u00e9zni, s ett\u0151l olyannak l\u00e1tom majd, amilyennek szeretn\u00e9m, h\u00e1t ez legink\u00e1bb \u00fagy siker\u00fclt, ha kimentem, behajtottam a neh\u00e9z ajt\u00f3t, \u00e9s behunytam a szemem. Ezt m\u00e1r a Hura Miska is sokallotta, megel\u00e9gelte semmireval\u00f3, oktalan k\u00e9pzelg\u00e9semet, \u00e9s d\u00fch\u00f6sen fenyegetett, el\u00e9g volt a szakadatlan hazudoz\u00e1sb\u00f3l, nem csapol t\u00f6bb habot arra a sil\u00e1ny italra, amit itt nem \u00e1tallnak s\u00f6rnek nevezni, pedig csak a l\u00f3h\u00fagy ut\u00e1n k\u00f6vetkezik. Megvontam a v\u00e1llamat, most m\u00e1r nem is kell, kit \u00e9rdekel, n\u00e1lunk mindig pillanatok alatt elterjedt a h\u00edr, ha a sarki Lovacsk\u00e1ba meghozt\u00e1k a pilsenit, aki r\u00e1\u00e9rt \u00e9ppen, az \u00fagyis nyak\u00e1t szegve oda igyekezett. Azon a forr\u00f3 ny\u00e1ri napon mi is ott \u00e1lltunk Ged\u0151 b\u00e1csik\u00e1mmal \u00e9s Dombival a tekerg\u0151 hossz\u00fa sorban, tartottuk a kez\u00fcnkben a h\u00e1romliteres \u00fcveget, ahogyan a t\u00f6bbiek, illetve mi, kiv\u00e9teles helyzet\u00fcnkben, felv\u00e1ltva szorongathattuk, s ahelyett, hogy k\u00e9nyelmeskedve le\u00fclt\u00fcnk volna egy \u00e1rnyas asztalhoz iszogatni a poh\u00e1r s\u00f6r\u00fcnket, r\u00e1meredt\u00fcnk a pulton sorakoz\u00f3 h\u00e1romliteres (egy\u00e9bk\u00e9nt ubork\u00e1s-) \u00fcvegekre. Figyelt\u00fck, hogyan lebeg a s\u00e1rga italba dobott sajtdarab eg\u00e9szen addig, m\u00edg elvesz\u00edtette eredeti sz\u00edn\u00e9t, s mire les\u00fcllyedt, gusztustalan med\u00fazadarab nyul\u00e1ngott az \u00fcveg alj\u00e1n. Cs\u00f6ppet sem ut\u00e1lkoztam, id\u0151ben megtan\u00edtottak arra is, hogy egy h\u00e1romliteres \u00fcveget \u00fagy lehet a legr\u00f6videbb id\u0151n bel\u00fcl a legkevesebb vesztes\u00e9ggel telecsapolni, ha egy darabka sajtra folyatjuk r\u00e1 a s\u00f6rt. Komolyan vett\u00fck a v\u00e1rakoz\u00e1st, s amikor megtelt a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e1romliteres \u00fcveg, mindenki \u00f6r\u00fclt a tulajdonosa siker\u00e9nek, a legh\u00e1tul \u00e1csorg\u00f3k tapsoltak is. Az ott legel\u00f6l m\u00e9gis gyanakodva sand\u00edtott jobbra-balra, nem k\u00e9sz\u00fcl-e valaki elvenni t\u0151le a jogos adagj\u00e1t. Mire Dombira ker\u00fclt a sor, ugyanolyan izgatottan viselkedett, a h\u00f3na al\u00e1 kapta a kincset \u00e9r\u0151 ned\u0171t, \u00e9s szaladt vele, nehogy megkaparints\u00e1k a m\u00f6g\u00f6tte \u00e1ll\u00f3k, mi meg futottunk ut\u00e1na. Beugrottunk a Pobed\u00e1ba, s amikor teljes biztons\u00e1gban tudtuk a szerzem\u00e9nyt, Dombi lepattintotta a m\u0171anyag kupakot, megh\u00fazta a sz\u00e9les sz\u00e1j\u00fa \u00fcveget, \u00e1ll\u00edtotta, hogy utolj\u00e1ra k\u00f6ly\u00f6kkor\u00e1ban ivott ilyen j\u00f3t, azt\u00e1n tov\u00e1bbadta, s \u00e9n \u00e9lveztem, hogy j\u00e1tszhatok Dombi gyerekkor\u00e1ban. Orromban \u00e9reztem a s\u00f6nt\u00e9s semmivel \u00f6ssze nem t\u00e9veszthet\u0151 szag\u00e1t, eg\u00e9szen k\u00f6zelr\u0151l legyintett meg, valami nyirkos \u00e9s savany\u00fa l\u00e9 csordog\u00e1lt v\u00e9gig az arcomon, mintha a m\u00e9rges Hura Miska bor\u00edtotta volna r\u00e1nk b\u00fcd\u00f6s viaszosv\u00e1szon k\u00f6t\u00e9ny\u00e9t, miel\u0151tt hajnalban bez\u00e1rta az iv\u00f3t, mert m\u00e1sk\u00e9ppen nem tudott benn\u00fcnket elt\u00fcntetni, m\u00e1r mindenki hazat\u00e1ntorgott, csak mi nem t\u00e1g\u00edtottunk, a nevet\u00e9st\u0151l \u00f6sszekuporodtunk, Dombi, Ged\u0151 b\u00e1csik\u00e1m \u00e9s \u00e9n.
<\/i><\/div>\r\n