{"version":"1.0","provider_name":"pszicho blog weblap","provider_url":"https:\/\/weblap.cafeblog.hu","author_name":"dr.kallay","author_url":"https:\/\/weblap.cafeblog.hu\/author\/dr_kallay\/","title":"\u00c9rtelmetlen esem\u00e9nyek","html":"Igen, csak akkor t\u00f6rt\u00e9nhetett, amikor hosszabb ideig nem tal\u00e1lkoztak. \u0150 havonta egy vagy k\u00e9t alkalommal v\u00e1rta itt, a megszokott hely\u00fck\u00f6n, \u00fclt \u00f3r\u00e1kig ugyanenn\u00e9l az ablak melletti asztaln\u00e1l, \u00e9s ahogy hi\u00e1ny\u00e9rzet\u00e9vel, \u00fagy a kupacokba rakott bor\u00edt\u00e9kokkal sem tudott mit kezdeni. Marad\u00e9k s\u00f6r\u00e9t l\u00f6tyb\u00f6lgette a kors\u00f3 alj\u00e1n, k\u00f6zben, ahogy most is, ki-kin\u00e9zett a be\u00e9p\u00edtett \u00fcvegen t\u00fali t\u00e9li vil\u00e1gra<\/a>, amelyr\u0151l akkor m\u00e9g nem tudta, hogy minden eleme, mindaz, amit l\u00e1t, csak festett dekor\u00e1ci\u00f3, int\u00e9sre rebben\u0151 madarak, egym\u00e1shoz illesztett kell\u00e9kek, utas\u00edt\u00e1st v\u00e9grehajt\u00f3 statiszt\u00e1k. Igen, valahonnan ir\u00e1ny\u00edtj\u00e1k \u0151ket, hallj\u00e1k a megafonb\u00f3l a rendez\u0151 torz hangj\u00e1t, bet\u00e9rnek az \u00fczletekbe, felsz\u00e1llnak a villamosra, \u00e9s mindezt csak az\u00e9rt, hogy hihet\u0151v\u00e9, elfogadhat\u00f3v\u00e1, a val\u00f3s\u00e1g ill\u00fazi\u00f3j\u00e1t kelt\u0151v\u00e9 tegy\u00e9k a jelenetet, amikor majd a f\u0151szerepl\u0151 meg\u00e9rkezik.

Csak akkor t\u00f6rt\u00e9nhetett, amikor h\u00f3napokig hi\u00e1ba v\u00e1rta. Minden alkalommal megk\u00e9rdezte az ismer\u0151s pinc\u00e9rt, nem tud-e r\u00f3la valamit, de az csak a v\u00e1ll\u00e1t vonogatta, egy ideje \u0151k sem l\u00e1tt\u00e1k a k\u00f6rny\u00e9ken, de h\u00e1t nekik egy\u00e1ltal\u00e1n nem is hi\u00e1nyzott.

Igen, akkor, csak akkor.

Azt\u00e1n egy napon jellegzetes alakja \u00fajra felt\u0171nt. Mint mindig azel\u0151tt, sapk\u00e1j\u00e1t igazgatva odaj\u00f6tt az asztal\u00e1hoz, \u00e9s vigyorogva meg\u00e1llt el\u0151tte. Tekintete s\u00e1rga volt, mint a s\u00f6r<\/a>.

\u00c9s \u0151 semmit, de semmit nem vett \u00e9szre. Helyesebben, ahogy most visszaid\u00e9zi ezt a tal\u00e1lkoz\u00e1st, az tal\u00e1n felt\u0171nt neki, hogy az arc\u00e1t a szok\u00e1sosn\u00e1l is jobban ellepi a sz\u0151r \u00e9s a haj, \u00e9s mintha kisimultak, megl\u00e1gyultak volna a von\u00e1sai. A tekintete, igen, a tekintete is valahogy \u00e9l\u0151bb\u00e9 v\u00e1lt. B\u00e1rhol is ette a fene az elm\u00falt hetekben, az a jav\u00e1ra v\u00e1lt, gondolta akkor. Ha nem vigyorogna ilyen id\u00e9tlen\u00fcl, mindenki norm\u00e1lisnak hihetn\u00e9. Ennyi. Ennyit bizonyosan meg\u00e1llap\u00edtott, ezt vissza tudta id\u00e9zni most is, amikor \u00fajra azt v\u00e1rta, hogy megjelenjen az asztal\u00e1n\u00e1l. K\u00e9rt m\u00e9g egy s\u00f6rt, azt\u00e1n meredten, fejf\u00e1j\u00f3san b\u00e1multa tov\u00e1bb a d\u00edszletvil\u00e1got, s ha megunta, feln\u00e9zett a magasba, k\u00f6vette a d\u00f3m klasszikus \u00edveit, a galambok r\u00f6pt\u00e9nek k\u00f6nnyed vonal\u00e1t, \u00e9s engedelmesen t\u0171rte, hogy a metsz\u00e9spontok kirajzolj\u00e1k az \u00e9rtelmetlen esem\u00e9nyek \u00e9rthet\u0151 m\u00f3don k\u00fcld\u00f6tt \u00fczenet\u00e9t.

(Balla D. K\u00e1roly: Vend\u00e9gl\u0151 a dilis Palik\u00e1hoz; r\u00e9szlet)<\/i><\/div>","type":"rich"}