Bach, Csehov, Szuvorin

Még lopni is nyíltabban szabad, mint jónak lenni

A. P. Csehov

Hangversenyen vagyok, Bachot hallgatok, sajnos a „zártszék” nem igazán zárt szék, mindenki látja, hogy ott vagyok, tehát átszellemült és emelkedett arcot vágok, ilyen illik ehhez a zenéhez, aki rám pillant, rögtön látja, hogy méltó vagyok hozzá, talán még Erich Bergel művét is ismerem, a fugák matematikai elemzését. Közben szégyellem is, hogy ennyire megjátszom magam, félig lehunyt szemmel, és tüntetek azzal, hogy mennyire élvezem az öreg, nagy zenét. Holott még azt is jól tudom, hogy jónak lenni is csak titokban jó igazán, ne lássa senki. Még lopni is nyíltabban szabad, mint jónak lenni, nem ismerek senkit, aki nem fizetett rá rettenetesen a jóságára. A hívőnek is azt mondom, ne lássa senki, hogy elmerülten imádkozik, legyen ez az ő titka, az övé meg Istené, ha hisz benne.

Tudom, ez nem önbírálat, hanem egy kor önbírálata – valaki egyszer leírta, hogy minden öngyilkosság a kor, vagy az emberiség önkritikája. Akkor vajon mi a gyilkosság? – jegyeztem olvasónaplómba.

Ostobán értelmezzük a hazafiságot

Persze, minden kornak megvan a maga önbírálata. 1890 decemberében vetette papírra Csehov: „…milyen kevés bennünk az igazságosság és a könyörület, milyen ostobán értelmezzük a hazafiságot. A részeges, a korhely, elvadult férj is szereti a feleségét meg a gyerekeit, de mi értelme van ennek a szeretetnek? Az újságok azt írják, szeretjük nagyszerű hazánkat, de miben fejeződik ki ez a szeretet? Tudás helyett pimaszság és mértéktelen önhittség, munka helyett lustaság és gazemberkedés, igazságosság nem létezik (…) A legfontosabb, hogy igazságosak legyünk, ami ezen felül van, jön magától…”

Olvasom egy szélsőséges csoport kiáltványát a Neten, oly különös, hogy azon a szinten íródott, amelytől Csehov valósággal beteg volt, amely miatt szakított fenti levele címzettjével, Szuvorinnal, a kiadójával, a Novoje Vremja tulajdonosával, s akinek gyűlölködő munkatársairól ezt írta bátyjának, Alekszandrnak: „Tartsátok távol magatokat ezektől az ördögfattyaktól (…) Rohadt egy banda.” Szuvorin lapja ugyanis a „kiegyensúlyozott, mértékletes nemzeti liberális szellemben szerkesztett orgánumból” hamarosan a konzervatív-reakciós sajtó egyik legolvasottabb és befolyásosabb folyóirata lett. És sose feledjük, Csehov hallatlanul termékeny újságíró volt, amikor életműve teljes kiadására kötött szerződést, el sem sorolhatta emlékezetből valamennyi álnevét, humoristaként is kitűnő volt. Az azonban távol állt tőle, amit akkor „konzervatív-reakciósnak” neveztek.

Szuvorinnal egyébként a Dreyfuss-ügy után szakított.

Szuvorin Alekszej Szergevics, orosz író és zsurnaliszta, szül. Korhevóban (Voronyezs kormányzóság) 1834 szeptember. 23. (11). Írt humorisztikus cikkeket, tragédiákat, jelesül: Medea (Bureninnal együtt, 1883) és Tatjana Rjepina (1887); A századvégi szerelem (1893, regény, magyar fordítása a Magyar Hirlap 1896. évf.) stb. Különösen ismeretes az általa kiadott napilapról, a Novoje Vremjáról.

weblap seo - honlapok keresőoptimalizálás - google-helyezés javítása - első hely

honlapoptimalizálás: weblap.org - seo - prémium linképítés | google: weblap.blog | keleti gyógyászat: ayurveda.balladium.hu - pr-cikk egészség, életmód, gyógyítás