Zombik a télikertben. De létezik zombipalánta is: elhal, majd feléled
Mégis, hogyan kerültek a zombik a lakásunkba és a szimbolikus otthonvilágunkba? És miért váltak a populáris kultúra szereplőivé, sőt sztárjaivá ezek a förtelmes lények?
A zombik az élőhalottak közé tartozó fantáziaalakok. A haiti népi hitvilágból származó elnevezés alig egy évszázada került be a nyugati kultúra szókészletébe, de feléledt holtak, élőhalottak már a legkorábbi írott szövegekben is felbukkannak.
Az Istár alvilágjárása című ősi akkád-szír eposzban például a címszereplő azzal fenyegeti az alvilág kapujának őreit, hogy ha nem engedik belépni, vérszomjassá változtatja a holtakat, s visszavezeti őket az élők világába:
S jaj akkor a földi népnek! A holtak élére állok
s fölvezetem, föl a fényre – föl én, hidd meg, valamennyit!
S még hozzá olyan éhséggel-szomjúsággal verem őket
– szerelemmel megetetvén, megitatván életvízzel –
hogy mindegyre éhesebben-szomjasabban barangolnak
s akit csak találnak, élőt, iszonyú agyarra kapván,
vérét italul megisszák, húsát étkül fölzabálják!”
(Rákos Sándor fordítása)
A sírjából visszatérő, nyughatatlan halott képzete az ókori ember valós félelmei közé tartozhatott. A régészek Európa több ókori temetőjében — pl. a szicíliai Kamarina városában — számos olyan sírt tártak fel, melyekben köveket, amforadarabokat találtak az emberi maradványokon. Ezek a nehezékek valószínűleg azt voltak hivatottak megakadályozni, hogy a halottak elhagyják a végsőnek szánt nyughelyeiket.
A zombi-jelenség viszont sosem volt kizárólag vallási-rituális természetű. Haitin ugyanis gyakran azonosították zombiként a különféle mentális zavarokban szenvedő, katatón jegyeket mutató betegeket éppúgy, mint a pszichoaktív szerek hatása alatt tartott, végsőkig kizsákmányolt rabszolgákat és munkásokat. A zombi fogalmához így kezdettől az elnyomás, a lázadás és az idegenség konnotációi kapcsolódtak.
A nyugati, keresztény civilizáció számára Haiti mindig is misztikus és titokzatos világnak tűnt, a szigetlakók vallását, a vudut pedig vadnak és infernálisnak tartották. S habár a zombik sosem voltak központi elemei a vudu rítusoknak, a Haitit 1915-ben megszálló amerikaiak érdeklődését felkeltették az állítólagos élőhalottak. Az amerikai köztudatba elsősorban William Seabrook The Magical Island (1929) című népszerű könyve nyomán került be a haiti zombi motívuma, amit a tömegkultúra szinte azonnal felkapott és — kiragadva eredeti kontextusából —, a saját ízlése szerint formált át.
Lugosi Béla a White Zombie-ban
Az 1932-ben bemutatott első amerikai zombifilm, a Victor Halperin rendezte White Zombie (a főszerepben Lugosi Bélával) teljes mértékben rájátszott arra az erősen sarkított és kiszínezett képre, amit a hatásvadász beszámolók közvetítettek a szigettel kapcsolatban: a filmben Haiti veszélyes és idegen világként jelenik meg, ahol a jószándékú fehér házaspárt kis híján elpusztítják a sziget démonikus, primitív és gonosz erői.
A Vox magazin újságírói, Zachary Crockett és Javier Zarracina az amerikai zombifilmek elemzése kapcsán rámutatnak, hogy az egyre népszerűbbé váló zsáner évtizedek óta érzékenyen reagál az aktuális amerikai közhangulatra, reflektál a politika és a társadalom legégetőbb problémáira, és nagyon is adekvát válaszokat képes felkínálni az emberi félelmek és szorongások természetére vonatkozó kérdésekre.
Az 1940-es évektől kezdve a nukleáris háborúktól és a kommunizmustól való félelem manifesztálódott a zombikban. A filmvásznon szovjet kommunisták és ex-náci tudósok sugárzással vagy vegyi anyagokkal élesztették újra a hullákat, hogy segítségükkel pusztítsák el az Egyesült Államok lakosságát.
A 80-as évektől — az AIDS és az ebola terjedésének árnyékában — a globális fertőzéstől való félelem megjelenítése uralja a szcénát (Resident Evil-fimek). A legújabb zombi-trendben pedig felértékelődik az individualizmus szerepe, illetve előtérbe kerül a másságtól, az idegentől, sőt voltaképp az egymástól — bárkitől, aki nem azonos velem — való félelem (The Walking Dead-sorozat).
Nem meglepő, hogy zombi-filmek sajátos eszközeikkel nem csupán reflektálnak a kulturális- társadalmi közegre, amelyben létrejönnek, hanem vissza is hatnak rá. Elizabeth McAlister, amerikai társadalmi aktivista például úgy véli, a Barack Obama elnökjelöltségét övező messianisztikus hangulatot részben a zombi-filmek ’60-as évektől jellemző azon mintája magyarázza, mely a zombiölő hősöket tipikusan bátor afro-amerikai férfiakként ábrázolja.
A zombik bizonyos értelemben már köztünk élnek, hiszen a szlengben elterjedt pejoratív értelmű főnévvel gyakran illetjük a mélán bambuló, feltűnően egykedvű, koncentrálni képtelen, lassú felfogású, esetleg ostobának tűnő egyéneket, de függőségben (pl. drog-, vagy netfüggőségben) szenvedő személyt is jelölhet a szó.
Angolszász nyelvterületen újonnan keletkezett kifejezés a smombie (smartphone zombie). Ezt olyan személyre mondják, aki teljesen figyelmen kívül hagyja a környezetét, mert kizárólag az okostelefonjára koncentrál és retteg a mobilja elvesztésétől (nomofóbia). A smombie meglehetősen ön- és közveszélyes embertípus, manapság a közlekedési balesetek jelentős hányadáért a figyelmetlen mobilfüggők a felelősek.
A zombi mint szimbólum a társadalmi aktivizmus területén is jelen van. Amerikában az elmúlt években több olyan tüntetést, felvonulást tartottak, ahol a zombi a politikai szélsőségesség, az előítéletek és a korlátolt gondolkodás megtestesítőjeként szerepelt.
A zombi néhány éve immár érv és hivatkozási alap lett a fizikalizmust megkérdőjelező elmefilozófia eszköztárában. A filozófiai vagy fenomenális zombi fogalmát David Chalmers vezette be a The Conscious Mind című könyvében azzal a céllal, hogy a materializmus ellen érveljen a segítségével.
A materalizmus (vagy a szinonimájaként gyakran használt fizikalizmus) szerint a világon létező összes tárgy, esemény, tulajdonság fizikai természetű, vagy valamilyen fizikai tulajdonságra épül rá. Ezzel szemben az elmefilozófia azt állítja, hogy a mentális tartalmak (pl. a vágyak, érzelmek) nem vezethetőek vissza puszta fizikai folyamatokra (a fizikalizmus szerint ezek agyi-idegrendszeri állapotoknak feleltethetőek meg).
A filozófiai zombi tulajdonképpen egy gondolatkísérlet: fizikai tulajdonságaiban megtévesztésig hasonlít az emberhez, úgy is viselkedik, mint az ember, viszont nincsenek szubjektív tulajdonságai, mivel nem emberi tudat irányítja, hanem annak valamiféle szimulációja. Ismeretlen számára pl. a színérzet, a fájdalom átélése vagy a műélvezet.
Chalmers úgy véli, a természeti világon belül a tulajdonságoknak 2 típusa van: a fizikai tulajdonságok és az érzetminőségek. A tulajdonság-dualizmust elgondolhatósági-érvével bizonyítja: eszerint elgondolható egy olyan — zombi — világ, amely fizikai tények tekintetében pontosan ugyanolyan, mint mi világunk, de érzetminőségek nincsenek benne. A zombik elgondolhatóak, tehát logikailag lehetségesek, akkor azonban a z érzetminőségek nem fizikaiak, vagyis a materializmus téves.
A fizikalista tudósok szerint ellenben a zombik elgondolhatósága megkérdőjelezhető, illetve, amennyiben elgondolhatóak, logikailag akkor sem lehetségesek.
Chalmers zombi-érve mindenesetre az utóbbi évek egyik legtöbbet hivatkozott antimaterialista hipotézise, amely nem kis népszerűséget szerzett magának a médiaérzékeny tudósnak, aki előadásai végén olykor elénekli (elhörögi?) a Zombie bluest bizonyítva, hogy tudomány és popkultúra nem is áll olyan távol egymástól.
Egyre több jel utal arra, hogy a teoretikus kérdés, miszerint elképzelhetőek-e a zombik, egyértelmű igenlő választ implikál, legalábbis az amerikaiak körében. Olyannyira elgondolhatónak tűnnek ezek a lények, hogy az USA kormányzati szervei és rangos tudományos műhelyei egyaránt segítségül hívják őket ismeretterjesztő projektjeikhez, valamint kísérleti kutatásaikhoz.
A New York-i Cornell Egyetem kutatói 2010-ben elkészítették egy lehetséges zombi-apokalipszis szimulációját járványok terjedésének modellezéséhez használt algoritmusok segítségével. Az eredmények szerint a zombivírus a sűrűn lakott nagyvárosokban terjedne leggyorsabban, míg az elszigetelt helyek jó esélyt kínálnának a hosszabb távú túlélésre. Akinek kedve van, pár kattintással ellátogathat a fiktív városba, Zombietownba, hogy kipróbálja a zombijárvány-szimulátort.
Az amerikai Járványkezelési és Megelőzési Központ 2011-ben blogbejegyzésben tájékoztatta a lakosságot arról, hogyan lehet felkészülni egy esetleges zombijárványra. A cél az volt, hogy járványmegelőzésről szóló általános információkat juttassanak el a társdalom széles rétegeihez, ám a zombikra vonatkozó figyelmeztetést sokan komolyan vették, s az oldal a magas látogatottság miatt egy időre működésképtelenné vált.
Az Amerikai Védelmi Minisztérium a hadműveleti tervezés oktatásához használta fel a zombikat. A Conplan 888 nevű vészforgatókönyv azt taglalja, hogyan fékezhető meg egy esetleges invázió, és milyen eszközökkel lehet felvenni a harcot a vérengző élőhalottak olyan lehetséges típusaival, mint a radioaktív, a mágikus, a földönkívüli, a vegetáriánus vagy a tyúkzombi.
A zombikészültség alternatív lehetőségét jelentheti a hullaparfüm használata. Raychelle Burks, a Nebraska-Lincoln-i Egyetem vegyésze kidolgozta annak a kölninek a receptjét, amelyben egyebek mellett a rothadó hús és gennyesedő seb illatesszenciái keverednek. A hullaparfüm bűze remélhetőleg megóvja majd viselőjét a zombiveszélytől, hiszen az élőhalottak köztudottan nem támadnak saját fajtársaikra.
A népszerű fiktív lények demonstrációs, tömegtájékoztatási vagy oktatási célú felhasználása — amellett, hogy valóban eredményesnek tűnik és kifejezetten szórakoztató — értelemszerűen támogatja és tovább duzzasztja napjaink zombi-kultuszát.
Úgy tűnik, a zombikra olyannyira szükségünk van, hogy immár a világvégét se tudjuk elképzelni nélkülük. A zombi-apokalipszis az utóbbi évtizedek irodalmi és filmes világvége-fikcióinak talán legjellemzőbb változata lett. A gonosz földönkívüliek, természeti és kozmikus katasztrófák veszélyét jó ideje háttérbe szorítja az élőhalott-invázió horrorisztikus látomása, mely a végső pusztulás árnyát vetíti az emberiségre.
Max Brooks, a World War Z című hollywoodi kasszasiker alapjául szolgáló regény szerzője úgy véli, a zombik a mai, bizonytalan kor félelmeinek megtestesítőiként kerülhettek a végidő-víziókba. A nagyon is valós globális fenyegetésekkel, a lehetséges katasztrófákkal való számvetés túlontúl félelmetes, ezért az emberek egy „biztonságos”, fikciós teret keresnek apokaliptikus szorongásaik megéléséhez és feloldásához, hiszen ha a vég katalizátora tisztán fikcionális, a néző egzisztenciális biztonságérzete nem sérülhet drasztikus mértékben.
Úgy tűnik, a dehumanizált, bármiféle szubjektív vonásnak híján lévő fantázialények alkalmasak arra, hogy az emberiség elképzelt végső, drámai csatájában rájuk osszák a civilizáció legveszélyesebb ellenségének szerepét.
s épp emiatt az emberi félelmek széles skálája válik megjeleníthetővé általa. A zombi voltaképp egy üres hely, az öntudattal bíró ember perspektívájából afféle veszélyes hiánylény, amibe a humánum mibenlétén és saját végső sorsán töprengő néző a legbenső félelmeit projektálhatja. Ezzel együtt jó választásnak tűnik a vegytiszta minőségekként szembe állított Jó és Rossz harcának — ami a klasszikus, vallásos apokalipsziseknek is jellegadó vonása — színre viteléhez, illetve ahhoz, hogy legyőzése és elpusztítása által megfogalmazhatóvá, kimondhatóvá váljék valamiféle általános és végső igazság az emberi faj célját vagy az egyes ember szubjektív értékrendszerét illetően.
A vudu rítusokból eredő zombi — az eredeti jelentéshálóból kiragadva, majd egy másik kulturális környezet ízlésének és elvárásainak megfelelően átformálva — alig egy évszázad alatt a nyugati populáris kultúra kultikus lényévé vált. Groteszk, félelmetes és életveszélyes, de korántsem legyőzhetetlen élőhalott, és akár nevetségessé is tehető: egy öntudat nélküli, foszladozó, esetlen hullává lefokozott Halál, ami a globális fogyasztói kultúra csatornáin át akár a mi otthonunkba is bevonszolhatja magát.
Ne feledjük, a zombinövények már a télikertben vannak.
Vendégposzt. Írta: H. T.
Gyógynövények – Tiszta víz. Télikert és Arvisura terasz
honlapoptimalizálás: weblap.org - seo - prémium linképítés | google: weblap.blog | keleti gyógyászat: ayurveda.balladium.hu - pr-cikk egészség, életmód, gyógyítás