Sárközi Mátyás: Király utca 26. Jalics-ház

Sárközi Mátyás: Király utca 26.

Irodalmi séták a pesti zsidónegyedben

Ez a történet főként “gójokról” szól, de mivel színhelye a Király utca alsó fertálya, természetesen vannak zsidó vonatkozásai, mint mindennek, ami Pest e földrajzi egységéhez kötődik. Említést nyer egy kékvérű hoch-gój, a walesi herceg, elsősorban pedig a gazdag pesti borkereskedő, Jálics Ferenc András, aki Hild Józseffel 1840 és 1846 között megépíttette e házat, alatta a város legnagyobb kiterjedésű borpincéjével, amelyben manapság a VAM lakberendezési bemutatóterem van, magyar nevén dizájncenter. Ám szintén szót ejtünk a Jálics-cég írnokáról, Löwi Antalról, hiszen ő nevezetes személyisége lett a városnak, bár nem ezen a néven.

Ha az utca túlsó oldaláról szemléljük ezt a jókora, csinos és a renoválásnak köszönhetően egyre csinosabb épületet, hajdani bronzveretes tölgykapuját már nem láthatjuk, mert azt elsodorta egy második világháborús bomba. A bombatalálat oly nagy kárt tett, hogy a házat 1960-ban törölték a műemléki listáról. Szerencsére Hild iránti kegyeletből később újra műemlékké nyilvánították (nem úgy, mint a mester egy másik, lepusztult és jellegét vesztett alkotását a Király utca 40. szám alatt, melynek bontásáról napjainkban oly sok vita dúl). A rehabilitációnak köszönhetően nemrég csorbítatlan pompájukban kerültek vissza a homlokzatra a csinos szőlőfűzér-ornamentikák, melyek Jálics úr mesterségére utalnak.

A Jálics pince a környék és talán az egész város nevezetessége volt 1840 után. Alapterülete egy hektár, elnyúlt egészen a mai Paulay Ede utcáig, ami akkor Két Szerecsen utcaként volt ismert. Ötvenezer akó bort tároltak itt. S mivel a környék hamarosan afféle vigalmi negyeddé fejlődött, mulatókkal, kabarékkal, zengerájokkal és egyéb -ájokkal, Jálics mester is megnyitotta pincéjét a nagyközönség előtt, le lehetett oda botorkálni a gerendákból fektetett lépcsőn hangulatos, mécsvilágos borozgatás és eszegetés végett.

A legnépszerűbb mulató nem messze, a Király utca 15-ben volt, a Blaue Katze, azaz a Kék Macska. Mikszáth Kálmán így írt róla a Pesti Hírlap hasábjain: „Az orgiák, a kiélt sanzonénekesnők, a frivol couplettek hajláka. Közmondás, hogy ahol húsz tót megtelepszik, ott mindjárt pálinkamérést kell nyitni. Még inkább áll ez a mágnásokra nézve, kinek… a Kék Macska nélkül lehetetlen megegzisztálniok.”

Viktória királynő öregedő, nagy hasú, őszülő szakállú fia, a később VII. Edward néven uralkodó walesi herceg is ellátogatott magyar arisztokratákból álló kíséretével a Kék Macskába, és remekül érezte magát. Mivel a sanzonok nyelve akkoriban a német volt, érthette a dalszövegeket. Érthette volna, de jelenlétében a dalosok kissé moderálták magukat.

Hogy írta Pestről – Budapestre című könyvében Ágai Adolf? Helyesebb lenne a Kék Macska elnevezés helyett a Kék Disznó, mert „ami e dalcsarnokban elhangzott, az nem volt nyávogás, az röfögés volt: mégpedig olyan, hogy a dragonyos káplár is bele pirulhatott”.

A walesi herceg egy illedelmesebb kuplét hallgatott meg s egy kis kabaréjelenetet, amelyet Oroszi Antal szerzett. Oroszi Antal, aki eredeti nevén, azaz Löwi Antalként a Jálics-pincében írnokoskodott. Nagy sikerét később a Kalabriasz-parti című bohózatával aratta, ami Budapesten több mint százszor került előadásra. Cselekménye nem nagyon volt, csak azt kottázta le benne, hogyan okoskodnak és humorizálnak kártyázás közben a Király utca elején lévő Orczy kávéház vendégei. Miket mond Móric, a pincér s Grün, a kibic, akinek a szerepében a később országos hírű kabarésztár, a “kis Rott” debütált.

A legenda szerint a fenséges brit vendégnek tetszett a jelenet, bemutatták neki a megilletődötten hajlongó szerzőt, aki javasolta, hogy másnap, ha késő délelőtt fel kegyeskedtek ébredni, jöjjenek el villásreggelire a Jálics-pincébe. A tulaj természetesen felkészült a látogatásra. Finom zenei aláfestést nyújtott a cigányzenekar, ő pedig a legjobb borait töltögette, majd bemutatta föld alatti birodalmát, aminek hallatán az előkelő vendég így szólt a körötte állókhoz: „Látják az urak, ez a derék ember egy holdon mit ért el? Önök meg sírnak-rínak, hogy tízezer holdon csak adósságokat termelnek…”

A Király utcát szorgos emberek népesítették be a XIX. század második felében. Felfelé törekvő zsidó boltosok és iparosok. Krúdy Gyula regénye, a Boldogult úrfikoromban érzékletesen festi le a környéket, amit az író jól ismert, hiszen ott lakott a Király utcai Pekáry-házban első feleségével, Satanellával. „Temérdek kocsi volt ebben a szűk utcában; mindenféle kocsi, amely a város területén feltalálható. Nagy málhás-szekerek jöttek vagy mentek … Minden bolt előtt kézikocsik voltak felállítva, amelyekre reggeltől estig pakoltak, mintha egyetlen nap alatt akarna elköltözni az egész utca helyéről … Citromos, narancsos, fügés ládák tornyosultak a nyitott kapus udvarokon. Megszakítás nélkül következett egyik boltajtó a másik után, mindegyikben más portékát árultak, csak a boltosok voltak egyformák …”

Jálics úr málhás szekerei is hozták-vitték a boroshordókat. Ő maga a walesi herceg látogatása utáni évben elhalálozott, a Kerepesi temetőben nyugszik. A család vitte tovább az üzletet, fia zsidó leányt vett feleségül.

Az utca forgalmát immár mesterségesen csillapítja a modern városrendezés. „A legpestibb utca”– írta róla hajdan Krúdy. Vitathatjuk, érvényes-e megállapítása a XXI. század elején. De az élénk nyüzsgést követő sok évtizednyi kopár szürkeség után egyre virulóbb útvonala ez most a régi Pestnek, ahol a jelek szerint a lakberendezés központja van kialakulóban és sorra nyílnak új vendéglők. Óvnunk kell az olyannyira közép-európai, jó arányú és tetszetős utcaképet, hiszen, idézve egy építész szakértő szavait, „ez az egyik olyan negyedünk, amelyen keresztül a ma élők érzelmi kapcsolatot teremthetnek a múlttal”.

Az írás eredetileg a „Kövek meséi – irodalmi séták a pesti zsidónegyedben” című 2008-ban a Mazsike kiadásában megjelent kiadványban jelent meg. Digitálisan a szombat.org archívumában volt évekig elérhető. 

Kemény Mária írja:

A Jálics-ház történetéből

A XVIII. század elején Csáktornyáról Budára érkező Jálics Mátyás, foglalkozására nézve mészáros, szerteágazó pest-budai família ősévé vált. Fiát, Kristófot (1729-1804) Budán városi tisztségbe emelik, s 1795-ben nemességet is kap. A családi kutyabőr megszerzésének évében születik Mátyás unokája, Jálics András Ferenc (1795–1874) – az ő nevéhez fűződik a XIX. századi Pest legnagyobb borkereskedésének megalapítása. Tanulmányait Gyöngyösön, Bécsben, majd Triesztben folytatta, majd hazatérve 1822-ben folyamodott pesti polgárjogért, s ugyanekkor alapította meg fűszer- és gyarmatáru kiskereskedését.

Miközben Budán megmaradtak a család nagy kiterjedésű szőlői, azokhoz az 1830-as években Jálics pesti szőlőültetvényeket vásárolt, s azokat a legkorszerűbb módszerekkel művelte. 1845-ben a Jelenkor beszámol arról, hogy Jálics a Kaszinó nagytermében felajánlott egy 800 négyszögöles szőlőt mintagazdaság céljára. Jálics András Ferenc 1828-ban nagykereskedői jogot szerzett, amikor cége már főleg borkereskedéssel foglalkozott. Felesége Schopper Karolina, a később Tömöryre magyarosító vaskereskedő család sarja. A gazdag hozományt az üzletbe és ingatlanba fektették, 1833-ban az Üllői úton vettek házat. Ezt a házat cserélték aztán el 1840-ben a mai Király utca 26. helyén álló kis épületre.

Az 1838-as nagy pesti árvíz a Király utcában nagy pusztítást végzett. Csak az emeletes kőházak, paloták (pl. a 9., építette Brein Fülöp 1810 körül), vagy a nagyobb bérházak (pl. a 12., a volt Gömöry-ház 1812-ből, vagy a 21., Dlauchy lakatosmester háza 1833-ból – mindkettőt Pollack Mihály építette) állták a sarat, a XVIII. század vége óta folyamatosan épülgető, szárnyról-szárnyra toldozott kis épületek rendre összeomlottak, vagy legalábbis súlyosan megrongálódtak. Ezek közül vásárolt meg egyet Jálics András Ferenc, hogy nagyszabású tervét megvalósíthassa. Az elképzelés pedig szoros összefüggésben volt az üzlettel.

Teljesen egyedi tranzitjogot eszközölt ki cége számára Pest város tanácsától, azaz abban az esetben, ha a bort kivitte a városból, visszakapta a rá kivetett fogyasztási adót. Így lehetővé vált számára az, amit a többi borkereskedő nem tudott megvalósítani: hatalmas forgalmú pincéjét a város viharosan fejlődő kereskedelmi központjában tudta berendezni. A pincerendszert Hild Józseffel, az egri és esztergomi székesegyházak építőjével terveztette, és 1840-ben kezdte építtetni.

A pince-együttes méreteiben, térhatásában és építészeti szerkezeteinek erejében vetekszik egy székesegyház altemplomával. Annál is váratlanabbul ér bennünket itt ez a monumentális, archaikus tér, mert a felette álló ház semmiben nem különbözik a XIX. század közepének átlagos gangos bérházától. A pénzt nem reprezentációra fordították, hanem üzleti célra fektették be. S valóban, a XIX. századi viszonyokat tekintve igazi nagyüzem működött a Jálics-házban. Minden technikai vívmányt, mely a szállítást (pl. hordóemelő csörlő) és a bortermelést megkönnyítette, azonnal igyekeztek alkalmazni.

A Fővárosi Levéltár dokumentumai szerint 1868-ban egy gőzkazán működését kifogásolta a szomszéd ház tulajdonosa, Dobler János. „Jálics Ferencz … bor és lerakó házának kéményéből, mely házam 3-ik emeletéig ér, a belőle ömlő kőszén füst a szél által házamra hajtatván a lakókra nézve miután fojtó bűzt áraszt egészségi és gazdászati szempontból … De mivel ezen ügyünket magán úton elintézni legjobb akaratom mellett sem sikerült … küldöttség által megvizsgálását elrendelni méltóztassék.”

A kiküldött bizottság olyan határozatot hozott, hogy a gőzgépet helyezzék át egy különálló épületbe. Ez ellen Jálics András fellebbezést nyújtott be, melyben kifejti, hogy a gőzgépet a bor erjesztésére használja. Mint írja: “Számos évi tapasztalások után azon meggyőződésre jutottam, hogy boraink az által nyernek nemesbülést, és válnak tartós becsű kiviteli árucikkekké, ha az édességi anyagtól erjedés által teljesen megszabadíttatnak. Ennek eléréseül egy erjedő kamarát építteték … szükséges volt … egy olyaténi készlettel (apparatussal) berendezni, és felszerelni, mely a helyiség minden közét folytonosan egyforma hévmérsékletű melegséggel lássa el, s ezen készlet a kérdésben forgó gőzkazán, melyből a gőz, a kamara belsejében köröskörül vezetett kovácsolt vascsövekbe benyomulván, az erjedő kamarát a megkivántató melegséggel látja el.”

Végül a vitát úgy oldották meg, hogy a gőzkazánt nem a Király utcai épületben helyezték el. Időközben ugyanis a mai Paulay Ede utca 23-as számú ház telkén a cégalapító fia, Jálics Kálmán (1834–1897) új házat építtetett, és a két épületet, melyek a tömb belsejében a telkek sarkaiban érintkeztek, 1863-ban szintén Hild tervei alapján a földszinten átjáróval kapcsolták össze s ide került át az inkriminált gőzgép. Ebből az átjáróból le lehetett jutni a Paulay Ede utcai ház pincéjébe, és így keletkezett az a nagyon ismert legenda, hogy a Jálics-pince több mint egy hold összefüggő területet foglalt el.

A házhoz fűződik egy legendás esemény, a walesi herceg 1873-as villásreggelije, melyet a Jálics pincében költött el. Balla Vilmos Vadember című 1923-ban megjelent könyvében így számol be erről: „Ez a legfelsőbb kirándulás kinos megelepetést keltett abban időben Pest kereskedő világában. A mérleg-utcai csarnokban (Kaufmanns-Halleban) és az Erzsébet-téri kioszkban, – ahol a nagykereskedők déutáni uzsonnájukat néhány kalabriász-játszmával füszerezve elköltötték, – izgatottan tárgyalták az eseményt az Abendblatt hasábos original hiradása nyomán. Azt mondották, hogy az a király-utcai pince mégis csak egy ostoba sötét áporodott levegőjű lyuk. …és egyenesen hazafiatlan eljárásnak tartom, hogy a herceget ide vezették, mert ez olybá tünteti föl a dolgot, mintha a fővárosban nem akadna a közgazdaság terén más látványosság.”

Ám nemcsak itt, ebben az épületben lehetett Jálics-féle borokat kapni. Kialakítottak egy saját hálózatot, a város nagyon sok helyén volt úgynevezett Jálics-Keller (mint Balla megjegyzi: többnyire a földszinten), ahol kizárólag bort, s azt is csak a Jálics-pincéjéből valót lehetett kapni, palackozva is, kimérve is. A legutolsó ezek közül 1920 körül még az Andrássy út 14.-ben működött, a többit, ahogy magát a céget is, erre az időszakra már felszámolták.

Jálics, amikor a borai külföldre szállítását elkezdte, azzal hozott újat, hogy közvetlen kapcsolatokat keresett, nem vett igénybe bécsi közvetítőket, akik az olcsón felvásárolt magyar bort átcimkézték, majd drágán adták tovább. Nevéből valóságos márka lett Franciaországban: a „yaliche”. Mint Balla írja: „Duvalnál két frankért finom dejeuner-t lehetett végig enni ’avec une demie yaliche’”. Az 1850-es években már meghódította a Közel-Keletet, a Balkánt, és nem csak Észak- és Dél-Amerikába, hanem a Távol-Keletre is exportált. Fiai egy-egy világrész üzleti kapcsolatait irányították. Vörös Károly Budapest legnagyobb adófizetői című könyve szerint a Jálics család azok közé tartozik, amelynek tagjai három generáción át bent maradtak az élbolyban.

Már Jálics András Ferenc résztvett a reformkor nagy alapításaiban, a Cukorgyár Egyesületben, a Pesti Kereskedelmi Bankban. Fiai, amellett, hogy a borkereskedő céget egészen az 1920-as évekig vitték tovább, igazgatósági, elnöki tisztségeket nyertek vezető bankokban, mint amilyen az Osztrák-Magyar Bank, vagy az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár. Az 1840-es évek végén a leggazdagabb kereskedők és polgárok a régi Lipótvárosban, és a Király utcában, az 1880-as évek elején az Andrássy úton építkeztek. Nem maradt ki az Andrássy úti gründolásból a Jálics család sem, 1882-ben Kallina Mór tervezte Jálics Ignác számára az 59-es számú palotát, amit aztán 1891-ben Andrássy Aladár vásárolt meg. A Király utcai házhoz mindvégig hűséges maradt a család. Egészen az államosításig megtartották, sőt lakták is. Homlokzatát az 1920-as években átalakították, rokokó hatású szőlőfürtökkel díszítették, fedték el az akkor már ósdinak tartott egyszerű klasszicista architektúrát.

Sárközi Mátyás: Király utca 26. In: Kövek meséi – irodalmi séták a pesti zsidónegyedben, 2008, Budapest – Mazsike. Digitális szöveg. Könyv, zsidóság, építészet. Magyar építészet – szombat.org archívuma. – Építész fórum: A Jálics-ház története, Budapest | Szerviz: Teréz körút, Erzsébet krt, Király u. – Budapest laptop szervíz – tartalom és marketing 

weblap seo - honlapok keresőoptimalizálás - google-helyezés javítása - első hely

honlapoptimalizálás: weblap.org - seo - prémium linképítés | google: weblap.blog | keleti gyógyászat: ayurveda.balladium.hu - pr-cikk egészség, életmód, gyógyítás