Naná, hogy augusztusban két hétre mégis legördültem a Balcsira. Pedig az idén ki akartam hagyni. De ha megszólal a vér szava… Hoppá, ez valami képzavar akart lenni. Túl sok kárpátaljai szájtot olvastam mostanában, úgy látszik, ragadt rám valami, nemcsak a fáradtolaj, amikor szét kellett kapni a rocsó motorját. (Fogalmam sincs, honnan vette a szolgálat, hogy én ehhez is értek. Persze értek, de vízimentőnek szegődtem, nem vizes szervizes embernek.)
Különben jó volt, a magyar tengerben végre víz is leledzett, szépen megemelkedett a szint, még a Sajó-csatornát is meg kellett nyitni. Évek óta nem volt erre példa. Az meg engem bíz’isten nem zavart, hogy kevesebb lett a vendég. Különösen a nyugatiakat rühellem. Nincs senki szemtelenebb, arrogánsabb, hangoskodóbb, randalírozóbb faszfej, mint a beseggelt németek és hollandok. Otthon a fegyelmezettség mintaképei, aztán lejönnek “a Balkánra” (nekik Salzburgnál kezdődik a vadkelet), és játsszák a nagymenőt. A melójukban 50 héten át basztatja őket a főnökük, odahaza az asszony tartja őket kurta pórázon – hát erre a két hétre aztán rendesen kiadják a gőzt. Begyalogolnak a vízbe józanodni, aztán buggy, és jön a fuldoklás. Kimented őket, erre nekik áll feljebb, hogy tudnak ők úszni, mi ez a cibálgatás. Belerókáznak a csónakba és vigyorognak hülyén a pofádba. Volt már úgy, hogy majdnem visszalöktem egyet-egyet. Persze mégsem, mert hát a humánum, meg pláne a szolgálat. Ennek a kísértésnek muszáj ellenállni.
weblap seo - honlapok keresőoptimalizálás - google-helyezés javítása - első hely
honlapoptimalizálás: weblap.org - seo - prémium linképítés | google: weblap.blog | keleti gyógyászat: ayurveda.balladium.hu - pr-cikk egészség, életmód, gyógyítás
Kommentek