Elmagányosodás
Balla D. Károly: VakCina. Liber-All. 2003.
Szívemnek kedves kiadvánnyal jelentette be indulását a Liber-All Kiadó, Balla D. Károly VakCina című, vegyes műfajú kötetével, ezért engedjék meg, hogy néhány keresetlen gondolattal hozzájáruljak a könyv népszerűsítéséhez.
Maradandó ez a könyv, mint a hajdani védőoltás nyoma a karunkon, és e maradandósága által máris több mint könyv, inkább bélyeg, billog inkább, vagy pecsét lenyomata, ami hitelesíti a szerzőnek az irodalom illékony közegében felsejlő, sohasem teljesen megfogható, biztonsággal nem azonosítható lényét. Száraz lenyomat a dupla sorközök fölött, ami egybefogja a mozaik széttartó erőktől egymásnak vetülő kockáit, vagy még inkább pásztorlevelek öles kutyanyelvei végén pirosló viaszba nyomott gyűrű monotípiás negatívja, ami lehetne például pecsétje az intellektust magába záró félelmek ajtajának, őrzője az akcidentalizmus kifürkészhetetlenségével szemben. Lakodalmi fonott kalács méretét meghazudtoló aranytányér-pecsét az egyiptomi papok nyakában, vagy az életet jelképező „anh” keresztje a fáraó fülönfüggőjén: jel, pecsét, lenyomat.
Az élet megértésének lenyomata, Hermész Triszmegisztosz bölcseletének gyakorlati megvalósítása, a „fordul a kerék” tapasztalatának szépirodalomként megfogalmazódó kőnyomata. Természetesen távol attól, hogy a szerző a hermetizmus paravánja mögül nyilatkozna meg: az őszinte és egyenes beszéd híveként egyaránt nyílt és közvetlen versben és prózában, fikcióban és esszében. Pedig az irodalmár eredendően ősi magatartása az elmagányosodás. Nem az egyedüllétként értelmezett magány, hanem a magányosság lelkiállapotának kialakítása vagy elérése, egy olyan virtuális tér maga köré való építése, amelyben szelleme egyedülállóvá válik, és olyan energiák birtokosává lesz, amelyek ha csak parányit, de lendíthetnek a keréken, kimozdíthatják azt holtpontjából és elindíthatják a hátrányt előnybe fordító mozgást.
Ez Balla D. Károly könyvének bölcsessége: az elmagányosodásból mozgást generáló bizakodás. A kötet VakCiNéma című fejezetének alapötlete, hogy siketeknek és vakoknak felváltva néma- és vakfilmeket vetítenek, eleve az embernek a hatványozott hátrányok előtti kiszolgáltatottságát példázza. A mozi nézői, illetve hallgatói leggyakrabban a River Of No Return előadásaira ülnek be, lenyűgözve élvezik a szilaj folyóval folytatott heroikus küzdelem képkockáit, a siketek fülében ott dübörög a sziklákon átrobajló víz, a vakok látják a tutajt kormányzó fiatalember karjának dagadó izmait, orrukban elválaszthatatlanul összemosódik a fáradtolajjal átkent deszkapadló szaga és az előadás szünetében kézi pumpával szétfújt rózsavíz illata.
A véletlenszerűségekkel való tudatos szembefordulás filozófiáját olvashatjuk ki a következő, V-akcidencia című ciklus szabad- és prózaverseiből. Szinte minden vers formailag különbözik a többitől, ha nem is kimondottan verstani értelemben, a költői megszólalás tekintetében mindenképpen: az aforisztikus megállapítástól a monológon át a dialógusig, majd a többszólamú, párhuzamos szerkesztésű költeményekig változik a megszólaló perszóna hangja, modalitása, tonalitása. Vagyis inkább perszónáké, mert ez a költő valódi arca, a megszólaló személyek folytonos változása, minden vers egy külön perszóna, olykor több is, együtt a végtére is egynemű és önazonos személy, a költő drámájában, az újabb és újabb alkotások felé sarkalló versek kudarcaiban. Hiszen a költészet a szabadság műfaja, a dolgokat nem érinti, és nem birtokolja, hanem feloldja őket és a levegőbe fújja… egy-egy költemény a beteljesületlenség illékony kudarca, az újabb költemény, az újabb perszóna felé hajszol. Számomra különösen fontos a Campus Stella és a The Night Ride Across the Caucasus opus, hiszen ezekben a versekben nyílik meg a szerző leginkább a soron következő, VakCina című fejezet esszéisztikus, vallomásos prózája irányában, mintegy bevezetve az olvasót abba a személyes szférába, amelynek a még irodalmon belüli kifejezésére csupán a költészet és az esszé ad lehetőséget. Meddig feszíthető a húr a literatúra hangszerén, hogy a pengetés még artikulált hangot csaljon elő belőle, illetve, meddig használható a bölcselet, hogy a fokozódó igyekezet egyre erősebb ellenállásba ütközik, amiből következően engednünk kell a nyomásnak, hogy az megszűnjön. Ez itt a fő és megkerülhetetlen kérdés. Vagy, miként Balla D. Károly írja: „Meg kell előbb kicsit betegednünk ahhoz, hogy később ne legyünk nagyon betegek”.
Balla D. Károly
The Night Ride Across the Caucasus
Dzsidzsinek
ahogy át és keresztül
keresztül a pompás magasakon
ahogy a lábak paták pedálok kerekek
ahogy a kaptatás üteme a tüdőben fülben halántékon
ahogy sípol dagad lüktet
roppanásig dagad és mindegyre elalél
és ahogy a ritkuló légben az elme elmereng
ahogy az elme reng rendül megdöbben
mert lentről még nem tudni nem sejteni elképzelni se lehetséges
mert lent minden ismerős és minden belakott
a zugok a gondolatok
lent mindent tudsz és mindenre van magyarázat
és azt hiszed hogy mit neked
hogy bármikor meghághatod
mint engedelmes nőt
nem kellenek kötelek hágcsók
elég pár bók és ügyes csók
és már túl is jutottál rajta
gondolod lentről
lentről a magasság kicsinység
de a magasban a lent válik kicsinyessé
ó mit is kerestél ott
mit kerestél köztük azon a laposon
a mosoly arcodon – alig látni – átoson
alig látni a ritka levegőjű sűrű éjszakában
alig látni bármit is
nincsen hold és nincsenek csillagok
csak valami nem is fény nem is szín derengés
ahogy körbefogja a dolgokat
csak a lüktetés
a kaptatás üteme
ahogy a lábak paták pedálok kerekek
fel egyre feljebb
és végre
végre ott vagy a gerincen
lelked nagy vízválasztójánál
két világ határán
ÉS VÁLASZTHATSZ
elgyötrődtél de választhatsz
légszomj kínoz de választhatsz
elfogyott az ennivalód de választhatsz
nincs egy korty vized de választhatsz
se lámpád se takaród de választhatsz
még azt is megteheted hogy a nemválasztást választod
ezért
csak ezért kellett ide feljönnöd
nem azért hogy bevárd a hajnalt
és a nap fényes felkeltét megcsodáld
nem azért hogy másnak magadnak bárkinek megmutasd
nem azért hogy messzebb légy a poros lapostól
nem azért hogy közelébb az Araráton lakóhoz
hanem hogy megérezd
ahogy a lábak paták pedálok kerekek
ahogy a lüktetés tüdőben fülben halántékon
ahogy a ritkuló légben a csillagtalan sűrű éjszaka
után
lelked vízválasztóján
eldöntheted
ezért kellett át és keresztül
hogy érezd
most már akár vissza is
mielőtt megvirrad
Bár a vers fölött az én nevem áll, ez inkább csak formalitás, hiszen szerzőségem ez esetben enyhén szólva kétséges, bizonytalan. Akkor is, ha a költemény a Liber-ALL kiadó által most megjelent VakCina c. könyvem részét képezi. Ugyanis ez a kiadvány sok tekintetben eltér a megszokottól. Ennek részletezésére itt nincsen mód, annyit azonban szeretnék leszögezni, hogy a Night Ride… létrejöttében a sajátommal azonos jelentőségű szerepet játszott az ajánlásban említett Dzsidzsi csakúgy, mint a verset a virtuális könyvbemutatón előadó Bodolay Klára, továbbá maga az alkalom, a helyzet, amelyben szerzői mivoltom feloldódhatott. További részletek itt: http://liberall.kht.hu. (BDK)
weblap seo - honlapok keresőoptimalizálás - google-helyezés javítása - első hely![weblap seo]( "Weboldal Google-helyezésének javítása keresőoptimalizálássak")
honlapoptimalizálás: weblap.org - seo - prémium linképítés | google: weblap.blog | keleti gyógyászat: ayurveda.balladium.hu - pr-cikk egészség, életmód, gyógyítás
Kommentek